Üdvözöllek a blogomon
Ma hajnalba írtam ezt a verset remélem tetszeni fog nektek.
Első versem.
Búcsú egy lánytól
Ez az életem első szerelmes verse,
nem véletlen, hogy te vagy neki a címzettje.
Mindig jól éreztem magam veled, édesem,
bárcsak hagytad volna magadat átadni nekem!
Úgy érzem, téged mindig szeretni foglak,
pedig néha olyan jó lenne téged elfeledni.
Ezt muszáj volt neked leírni,
talán egyszer nem fog fájni rád emlékezni.
Ezt az érzést, szerelmem, nem is tudom most leírni,
de ez mindig meghatározó lesz az én életemben.
Lehet, még fiatal vagyok - néha ezt érzed -
de az érzelmeim már rég csak hozzád kötődnek.
Bárcsak ne is csókoltál volna sohasem,
nem adtál volna a lelkedből egy darabot sem!
Bárcsak ne tudnám, hogy létezel,
de akkor szegényebb lennék, mert nem lennél a szívemben.
Ezt az én szerelmemnek nagyon sok szeretettel,
ha ezt olvasod, utána nézz rám úgy, mint akkor éjjel, még egyszer,
hadd lássam a szép szemeid még utoljára szépnek,
mert utána kitörlöm az emlékeinket, s a lelkemben már többé nem élnek.
Ha ezt a verset tovább írnám, az nem lenne jó neked s nekem sem,
csak újra érezném, amit éreztem akkor éjjel veled kettesben.
Ezért csak elengedlek téged, kedvesem,
így lesz jó neked, s nekem.
